08. fejezet Sorry

- Kedves Adrien, sajnálom, hogy ilyen lehatározásra jutottam, de tudom, hogy nem maradhatok nálad. Anyukád így is eléggé ideges volt, még ha két napot ott maradok, mennyire lenne. Apámból kiindulva tudom. Anyukádnak mond meg, nem kell aggódnia. Nem volt köztünk semmi, és már boldogulok egy magam. Legközelebb, majd akkor találkozunk, ha harcolunk – állt a levélbe, amit idegesen összegyűrtem. Az az idióta. Mégis hogyan oldhatná meg? Se pénze, és nincs is hol laknia, sőt még ennie sincs mit. Anyámmal pedig megbeszéltem volna az egész ügyet. Jó persze azt nem mondhatom el neki, hogy Ő egy másik Én, csak éppen egy másik univerzumból. Nem, nem ezt még véletlenül se.

Oda sétáltam az ablakhoz, majd elhúztam a függönyt. Esik a hó. Pedig még csak december eleje van. Meg kell keresnem azt az idióta macskát. Berohantam a szobámba, ahol Plagg nézett értelmetlen fejjel, miközben a sajtját ette. Megkerestem a téli ruháimat, majd fel is vettem. Hihetetlen, hogy reggel és délután meg lehetett halni, olyan meleg van, de most esik a hó.

 - Adrien, mégis hova mész? – repült mellém a kiskwami, majd vizsgálni kezdett a szemeivel.

 - Macska elszökött. És csak egy levelet hagyott maga után. Meg kell őt keresnem – cipzáraztam be csizmámat, majd felvettem fehér kabátom, és lesiettem az emeletről. Ajtót kinyitottam, Plagg elbújt a kabátom mögé, majd elindultam. Ahogy kiértem mindenhol fehérség volt. Becsuktam az ajtót, majd a kaput is kinyitottam és a cicát kezdtem el keresni. Ebben az volt az egyetlen gond hogy fogalmam sincs merre. Először az Eiffel – toronyra gondoltam, hogy lehet arra lesz, de nem volt ott. A házam fele lévő parkokat is végig néztem. Nem találtam, és egyre hidegebb volt. Egy percre megálltam, hogy kifújjam magam. Hevesen kapkodtam a levegőért. Kicsit szúrt az oldalam, de engem ez érdekelt a legkevésbé. Futottam, ahogy tudtam a következő kiszemelt helyre. A futás és a hó együtt nem jó. Tapasztaltam, ugyanis elestem, ami következménye képen kiment a bokám. Hosszas jajjógás után Plagg jött elő a kabátom alól.

 - Jól vagy Adrien? – repült elém, majd a lábamra nézett. Egy két könnycsepp csordult ki szememből, mire még aggódóbban nézett rám. – Adrien, ennyire fáj?

 - Nem egyáltalán nem fáj. – törlöm le könnyeimet, majd felnézek az égre. Néhány hópehely pont az arcomra esett, amitől kirázott a hideg.

- Akkor miért sírsz?

 - A miatt a hülye macska miatt. Kinek jut eszébe éjjel elmenni, mikor szakad a hó. És én miért vagyok ennyire idióta, hogy utána megyek megkeresni? – emelem fel kicsit a hangom, majd egy két könnycsepp megint lecseppen államról. Felállok, majd kicsit bicegve, de elindulok a park kijárata felé. Körülbelül ez volt a hatodik park, amit megnéztem. De itt sincs. Szomorúan kullogok kifelé, majd hallom, azt a tipikus hó taposott hangot.

 - Mégis ki a hülye? – nézett rám fekete ruhát öltő szemtelen macska. Fájos lábam ellenére, futtok felé, majd egyesen a karjai köre veszem a fiút. Nem értem magam, hisz ő én, de én nagyon aggódtam miatta.

 - Te! Mégis ki más? – kezdtem el sírni, mire hallottam a meglepőt hang kiadását. Macska elkezdte simogatni a hajamat, majd a hátamat. Kicsit megnyugodtam tőle. – Többet ilyet ne csinálj te idióta – ütöttem meg kicsit a mellkasát, mire felnyögött egyet, majd nevetni kezdett. De a röhögést hamar abba hagyta, s fülét és száját lebiggyesztette. Kérdően néztem rá, majd szemével kitért enyém elől.

 - Nem mehetek veled vissza. Sajnálom.

NEW BLOG!

Sziasztok! ^^
Nos egy új blogot kezdtem, amit ide kattintva meg tudtok nézni^^

07. fejezet Chat, where are you?

Lefagyva álltunk egymás előtt. Adrien csak engem nézett. Próbált a szemembe tekinteni, de kitértem előle. Zavarba voltam, ezért tarkómat vakargattam.
 - Sajnálom. - hajoltam meg előtte.
Kicsit meglepődött, majd kisebb nevetés hagyta el száját. Fejemet felemeltem, hogy rátudjak figyelni. Közelebb jött, majd kiegyesített, s vállamat megfogta és haza fele vettük az utat.
 - Ilyenekért nem kell aggódnod - engedte el vállam, majd lassan sétálni kezdett mellettem. Nem sokkal az esett után megint mentek a dolgukra az emberek, azaz megint tele vannak az utcák. Már abban az utcába voltam, ahol mi lakunk, mikor hirtelen rossz érzés fogott el. Kinyitottam a kaput, majd a lépcsőn felmentünk. A szívem a torkomba dobogott, mikor kinyitottam az ajtót, és anya a lépcsőn állt. Számat szólásra nyitottam, de hang nem jött ki a rajta.
 - Adrien magyarázatot követelek! - emelte fel kicsit a hangját. - Ki ez a fiú, és miért van itt? És mióta? Volt valami közöttetek? - halmozott el a kérdéseivel.
 - Dehogyis! - léptem egy kicsit közelebb hozzá. - Mégis kinek nézel engem? Vagyis inkább minek? - mondtam, de meg is bántam. Anya forrt a dühtől. Ennek nem lesz jó vége van egy olyan érzésem.
 - Két napja van a fiatal embernek, hogy elhagyja a házat. Utána normálisan elbeszélgetünk - indult fel a szobája felé. - Ja igen és a vendég szobába fog aludni.
Kissé szomorkásan ránéztem Adrienre, majd megvontam a vállam. Ha eddig nem engedett anya semmi ezek után ne is merjek reménykedni. Adrien vigasztalás képen a hátamat kezdte el simogatni, de kezemmel kicsit félre löktem az övét.
 - Bajban vagyok - fogtam a fejemet. - Nagyon nagy bajban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar haza jön. Sőt, mért jött ilyen hamar haza? - emeltem fel fejem. - Áhh, igen Natalie. Kihagytam ma az órákat, gondolom szólt anyának. Mindegy, majd megbeszélem vele. Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni - fogtam volna meg a kezét, de ellökte az enyémet. Kicsit értelmetlenül néztem rá.
 - Ne aggódj, tudom, hogy hol van. - ment fel az emeletre, majd egyenesen a vendégszoba felé. Kicsit furcsa érzés kapott el megint. Miért van olyan érzésem, hogy akik a közelembe vannak, elfognak távolodni tőlem. Akik közel állnak hozzám...Nino!
Sarkon fordultam, majd fénysebességgel futottam Ninoék felé. Tudtam, hogy ebből is a cirkusz lesz, de nem érdekel.
 Már csak 2 utca van hátra, amikor neki mentem valakinek.
 - Sajnálom - nyújtottam a kezemet, miután felkeltem a földről. Ekkor láttam kinek mentem neki. - Marinette - tettem hozzá.
 - Adrien? - vágott kicsit furcsa arcot. - Se-semmi ba-baj - dadogott.
 - Örülök, hogy találkoztunk, de most sietnem kell. Szia! - szaladtam tovább, és intettem neki.
Mint egy őrült, úgy futottam, de megláttam Ninot, aki épp ment volna be a lakásba.
 - Nino! - ordítottam oda neki, mire felém fordult. Nagyon örült, mikor meglátott, vagyis annyira, hogy egymás nyakába ugrottunk.
 - Na, mi van veled csajszi? - kérdezte, mikor elengedtük egymást. - Tavaly jártál iskolába, most meg hirtelen abba hagytad.
 - Ne is mond - halkul el a hangom. - Anyám bezárat a házba. Csak fotózáskora és balettórákra mehetek ki.
 - Akkor most, hogy - hogy itt vagy? - értetlenkedett a barátnőm.
 - Fogjuk rá, hogy megszöktem - vontam meg a vállam, mire Nino nevetésbe kezdett.
 - Lázadsz, csajszi. Ez tetszik, de ha anyukád megtudja, hogy elszöktél, akkor még a házat is rád zárja. Jobb lenne, ha most haza mennél - nézett rám együtt értően, hisz tudom, hogy igaza van.
 - Köszönöm Nino! Majd hívlak - fordultam meg, majd indultam haza. Elővettem a telefont, ami pontosan négy órát mutatott. Gyorsan telik az idő.
Kinyitottam az ajtót, majd óvatosan körülnéztem. Sehol senki, egy lélek se. Felment a szobámba, ahol még mindig nagy rendetlenség van. Nagyjából összepakoltam mindent, majd a kis kwami barátomat megetettem.
 - Adrien, mégis most mi lesz a másik Adriennel? - kérdezte két falat Camander között.
 - Nem tudom Plagg. De nem tehetem ki az utcára - sétálok az ablakhoz, majd lassan lecsúszok a padlóra. Egy darabig lecsuktam a szemem, majd a kwamim repült a fejem elé, mire ránéztem. - Talán az lenne a leghelyénvalóbb, ha visszaküldenénk ahonnan jött.
 - De mégis, hogyan csináljuk? - szállt le a vállamra.
 - Nem tudom! - emelem fel a hangom. - Fu Mester nem tud segíteni?
 - Adrien, halottad te is mit mesélt a fiú. Azt mondta, hogy Halálfej egyik akumájának köszönhetően, az osztálytársát változtatta át, és ő okozta a fekete lyukakat. Szóval Fu Mester nem tud segíteni szerintem.
Kicsit szomorú lettem, de valamiért örültem is egy picit.
 - Plagg, lefekszek aludni egy kicsit. Két óra múlva kelts fel - dőltem le az ágyra. Plagg bólinott, majd ő is rászállt az ágyamra.

Szép nyári nap. A madarak csicseregnek. A hőségtől meglehet halni, annyira meleg.
 - Papa! - ugrottam fekvő apukám hasára, mire mély nyögés tört ki belőle. - Veszünk anyunak epret? - kérdeztem mosolyogva, hiszen anya imádja az epret. Apa bólint egy aprót, majd felkelt. Engem felemelt, majd a nyakába rakott, de hamar letett, mert sokat mozgolódtam. Már láttam a zöldség - gyümölcsös bácsi boltját. Futásba kezdtem, de nem néztem a lámpát. Kocsi dudálásra lettem figyelmes, és apa hosszas kiabálásra, ami csak "Adrien" volt. Nem kellett sok, ahhoz, hogy felébredjek Papa karjai között. De fehér szoknyám már egy - két helyen vörös színnel volt színezve. Apukámra néztem, aki csukott szemmel feküdt. Feje véres volt, ami szemüveg üvegére is ment.
 - Papa? - mozgattam meg egy kicsit. - Papa! - emeltem fel egy kicsit a hangom, majd jobban lökdösni kezdtem. - Kelj fel! Héé! Ez nem vicces kelj fel. - kérleltem, de amit kértem nem kaptam meg. - Papa! - ordítottam.
 - Papa! - hirtelen ültem fel ágyamra, minek következménye képen a kis kwami leesett, a homlokomról. - Áhh, csak egy álom volt - fogtam meg mellkasomat, ahol szívem, még mindig hevesen vert. - Hány óra van? - dörzsöltem meg szemeimet, majd ránéztem a telefonomra. - Hajlani három? - emelem fel hangom. - Plagg mondtam kelts fel! - ordítok, a kis cicára mire elém repül, majd ásít egyet.
 - Sajnálom, én is elaludtam - mondta, de semmi megbánás nem látszott rajta.
Megforgatom szemeimet, majd az ajtó fele veszem az irányt. Cicust meg akarom látogatni. Kinyitom az ajtót, majd a ház másik végébe sétálok. Előszőr kopogok a Macska ajtaján, de semmi válasz.
 - Macska? - nyítok be.
Az ablak nyitva, de a Cica sehol sincs. Mégis hova ment? Kicsit körbe nézek a szobába, majd egy cetlit találok az éjjeli szekrényen.
 - Kedves Adrien...