Lefagyva álltunk egymás előtt. Adrien csak engem nézett. Próbált a szemembe tekinteni, de kitértem előle. Zavarba voltam, ezért tarkómat vakargattam.- Sajnálom. - hajoltam meg előtte.
Kicsit meglepődött, majd kisebb nevetés hagyta el száját. Fejemet felemeltem, hogy rátudjak figyelni. Közelebb jött, majd kiegyesített, s vállamat megfogta és haza fele vettük az utat.
- Ilyenekért nem kell aggódnod - engedte el vállam, majd lassan sétálni kezdett mellettem. Nem sokkal az esett után megint mentek a dolgukra az emberek, azaz megint tele vannak az utcák. Már abban az utcába voltam, ahol mi lakunk, mikor hirtelen rossz érzés fogott el. Kinyitottam a kaput, majd a lépcsőn felmentünk. A szívem a torkomba dobogott, mikor kinyitottam az ajtót, és anya a lépcsőn állt. Számat szólásra nyitottam, de hang nem jött ki a rajta.
- Adrien magyarázatot követelek! - emelte fel kicsit a hangját. - Ki ez a fiú, és miért van itt? És mióta? Volt valami közöttetek? - halmozott el a kérdéseivel.
- Dehogyis! - léptem egy kicsit közelebb hozzá. - Mégis kinek nézel engem? Vagyis inkább minek? - mondtam, de meg is bántam. Anya forrt a dühtől. Ennek nem lesz jó vége van egy olyan érzésem.
- Két napja van a fiatal embernek, hogy elhagyja a házat. Utána normálisan elbeszélgetünk - indult fel a szobája felé. - Ja igen és a vendég szobába fog aludni.
Kissé szomorkásan ránéztem Adrienre, majd megvontam a vállam. Ha eddig nem engedett anya semmi ezek után ne is merjek reménykedni. Adrien vigasztalás képen a hátamat kezdte el simogatni, de kezemmel kicsit félre löktem az övét.
- Bajban vagyok - fogtam a fejemet. - Nagyon nagy bajban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar haza jön. Sőt, mért jött ilyen hamar haza? - emeltem fel fejem. - Áhh, igen Natalie. Kihagytam ma az órákat, gondolom szólt anyának. Mindegy, majd megbeszélem vele. Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni - fogtam volna meg a kezét, de ellökte az enyémet. Kicsit értelmetlenül néztem rá.
- Ne aggódj, tudom, hogy hol van. - ment fel az emeletre, majd egyenesen a vendégszoba felé. Kicsit furcsa érzés kapott el megint. Miért van olyan érzésem, hogy akik a közelembe vannak, elfognak távolodni tőlem. Akik közel állnak hozzám...Nino!
Sarkon fordultam, majd fénysebességgel futottam Ninoék felé. Tudtam, hogy ebből is a cirkusz lesz, de nem érdekel.
Már csak 2 utca van hátra, amikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom - nyújtottam a kezemet, miután felkeltem a földről. Ekkor láttam kinek mentem neki. - Marinette - tettem hozzá.
- Adrien? - vágott kicsit furcsa arcot. - Se-semmi ba-baj - dadogott.
- Örülök, hogy találkoztunk, de most sietnem kell. Szia! - szaladtam tovább, és intettem neki.
Mint egy őrült, úgy futottam, de megláttam Ninot, aki épp ment volna be a lakásba.
- Nino! - ordítottam oda neki, mire felém fordult. Nagyon örült, mikor meglátott, vagyis annyira, hogy egymás nyakába ugrottunk.
- Na, mi van veled csajszi? - kérdezte, mikor elengedtük egymást. - Tavaly jártál iskolába, most meg hirtelen abba hagytad.
- Ne is mond - halkul el a hangom. - Anyám bezárat a házba. Csak fotózáskora és balettórákra mehetek ki.
- Akkor most, hogy - hogy itt vagy? - értetlenkedett a barátnőm.
- Fogjuk rá, hogy megszöktem - vontam meg a vállam, mire Nino nevetésbe kezdett.
- Lázadsz, csajszi. Ez tetszik, de ha anyukád megtudja, hogy elszöktél, akkor még a házat is rád zárja. Jobb lenne, ha most haza mennél - nézett rám együtt értően, hisz tudom, hogy igaza van.
- Köszönöm Nino! Majd hívlak - fordultam meg, majd indultam haza. Elővettem a telefont, ami pontosan négy órát mutatott. Gyorsan telik az idő.
Kinyitottam az ajtót, majd óvatosan körülnéztem. Sehol senki, egy lélek se. Felment a szobámba, ahol még mindig nagy rendetlenség van. Nagyjából összepakoltam mindent, majd a kis kwami barátomat megetettem.
- Adrien, mégis most mi lesz a másik Adriennel? - kérdezte két falat Camander között.
- Nem tudom Plagg. De nem tehetem ki az utcára - sétálok az ablakhoz, majd lassan lecsúszok a padlóra. Egy darabig lecsuktam a szemem, majd a kwamim repült a fejem elé, mire ránéztem. - Talán az lenne a leghelyénvalóbb, ha visszaküldenénk ahonnan jött.
- De mégis, hogyan csináljuk? - szállt le a vállamra.
- Nem tudom! - emelem fel a hangom. - Fu Mester nem tud segíteni?
- Adrien, halottad te is mit mesélt a fiú. Azt mondta, hogy Halálfej egyik akumájának köszönhetően, az osztálytársát változtatta át, és ő okozta a fekete lyukakat. Szóval Fu Mester nem tud segíteni szerintem.
Kicsit szomorú lettem, de valamiért örültem is egy picit.
- Plagg, lefekszek aludni egy kicsit. Két óra múlva kelts fel - dőltem le az ágyra. Plagg bólinott, majd ő is rászállt az ágyamra.
Szép nyári nap. A madarak csicseregnek. A hőségtől meglehet halni, annyira meleg.
- Papa! - ugrottam fekvő apukám hasára, mire mély nyögés tört ki belőle. - Veszünk anyunak epret? - kérdeztem mosolyogva, hiszen anya imádja az epret. Apa bólint egy aprót, majd felkelt. Engem felemelt, majd a nyakába rakott, de hamar letett, mert sokat mozgolódtam. Már láttam a zöldség - gyümölcsös bácsi boltját. Futásba kezdtem, de nem néztem a lámpát. Kocsi dudálásra lettem figyelmes, és apa hosszas kiabálásra, ami csak "Adrien" volt. Nem kellett sok, ahhoz, hogy felébredjek Papa karjai között. De fehér szoknyám már egy - két helyen vörös színnel volt színezve. Apukámra néztem, aki csukott szemmel feküdt. Feje véres volt, ami szemüveg üvegére is ment.
- Papa? - mozgattam meg egy kicsit. - Papa! - emeltem fel egy kicsit a hangom, majd jobban lökdösni kezdtem. - Kelj fel! Héé! Ez nem vicces kelj fel. - kérleltem, de amit kértem nem kaptam meg. - Papa! - ordítottam.
- Papa! - hirtelen ültem fel ágyamra, minek következménye képen a kis kwami leesett, a homlokomról. - Áhh, csak egy álom volt - fogtam meg mellkasomat, ahol szívem, még mindig hevesen vert. - Hány óra van? - dörzsöltem meg szemeimet, majd ránéztem a telefonomra. - Hajlani három? - emelem fel hangom. - Plagg mondtam kelts fel! - ordítok, a kis cicára mire elém repül, majd ásít egyet.
- Sajnálom, én is elaludtam - mondta, de semmi megbánás nem látszott rajta.
Megforgatom szemeimet, majd az ajtó fele veszem az irányt. Cicust meg akarom látogatni. Kinyitom az ajtót, majd a ház másik végébe sétálok. Előszőr kopogok a Macska ajtaján, de semmi válasz.
- Macska? - nyítok be.
Az ablak nyitva, de a Cica sehol sincs. Mégis hova ment? Kicsit körbe nézek a szobába, majd egy cetlit találok az éjjeli szekrényen.
- Kedves Adrien...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése