A háztetőkön futottam, majd az egyikről a másikra. A botom segítségével levágtam az utat. De mire oda értem, ahova szerettem volna Inaya eltűnt. A rudat leeresztettem a földre, majd kinyitottam, hogy az égbe körül tudjak nézni. Nem telet sok időbe, mire megtaláltam. A balett iskolám felé repült. Gondolom, a próbát akarja tönkre tenni, és Linával tenni valamit. Szemeimmel Ladybugot kerestem. Őt is hamar megtaláltam, ahogy elnéztem Ők is Inayát keresték. A botommal kicsit meglendültem, majd pont előttük értem földet. Amint letettem a lábam a hajamat kicsit megigazítottam, majd rájuk néztem. Ők megszeppenve meredtek rám. A fiú Ladybugnak végre megeredt a nyelve.
- Chat? - nézett körbe. Nem pont erre a kérdésre vártam. - A fiú cicust hol hagytad? - nézett rám kérdően, mire megvontam a vállam.
- Inaya a fekete hattyú - mosolyodtam el. - A balett teremhez megy megakadályozni a próbát - mutattam az épületre, majd mind a ketten egyszerre ,,yo-yoztak" el. Jó összhang vannak. Persze én nem tudok Macskával együtt dolgozni, hisz valamiért nyugtalan vagyok mellette. Mindegy most nem gondolhatok ilyenekre, hiszen nekem küldetésem van: Megvédeni Párizst!
Gyorsan megfogtam a rudam, majd oda ,,ugráltam" az épülethez. Jól sejtettem, hogy Inaya ide fog jönni. Befutottam a terembe, majd körülnéztem. Minden fel volt borítva. Egy - két fal le is volt rombolva. A bent rekedt emberek sorra futottak ki. Felmentem az emeletre, ahol a két Ladybug már ott volt.
- El kell, csalogatunk az Eiffel - toronyhoz - mondta a lány, mire csak bólintottam.
Volt egy tervem. Ha előbb találjuk meg Linát, mint Inaya akkor elvisszük a toronyhoz, majd valaki vigyáz Linára.
Én tudtam jól, hogy hol van. Valamennyire ismerem és tudom hova bújik, ha valami bántja, ha vagy el akar tűnni egy ideig. Gyorsan futni kezdtem az utolsó raktár ajtóig, majd benyitottam. Volt egy hatalmas függöny felakasztva egy tartóra. Épp olyan nagyságú hely van mögötte, hogy ellehet bújni. Elindultam és már hallottam, ahogy reszket a lány. Elhúztam a függönyt és tényleg itt volt. Felvettem a kis hölgyet, egy menyasszonyt, majd a kijárat felé ugráltam. Felhívtam Katicát a rudam segítségével, hogy mondják azt Inayának tudják, hol van Lina. Nem is kellett sokat ugrálnom a toronyig, hiszen körülbelül 3 km-re van.
- Maradj itt - tettem le az Eiffel torony tetejére.
Hamarosan Inaya és a Ladybugok is ide értek. A lány mihelyt meglátta Linat próbált volna közeledni felé, de megakadályoztam.
- Na, na, előbb engem kell legyőznöd - mosolyogtam rá, de ő eléggé dühös fejet vágott.
Támadtam volna a botommal, de ő megfogta. Kicsit közelebb húzott magához. Valami suttogott, de nem értettem mit. Majd kicsit erősebben eltaszított magától, aminek az lett a következménye, hogy a rudam nála maradt én pedig zuhantam. Kisebb sikoly hagyta el számat.
- Chat! - ordított a fiú Ladybug.
Csak zuhanok és zuhanok. Szememet becsuktam. Már vártam mikor érek földet, de valaki elkapott. Lassan kinyitottam és nem várt személy volt.
- Chat Noir? - néztem rá, mire Ő elmosolyodott.
- Engem ilyen könnyen nem tudsz lerázni - nevetett fel.
Most ezt mondja, de eltűnt. Rosszul érzem magam. Olyan csúnya dolgokat mondtam neki, mégis Ő itt van.
Letett Ladybugék mellett. Meg akartam neki köszönni, de nem tudtam a szemébe nézni. Szégyelltem magam. A két bogár minket nézett, és kissé értelmetlen fejeket vágtak. Macska felém nézett, majd közeledni kezdett.
- Először is vissza kell szereznünk a botodat - mondta, majd Katicákra nézett. - Vagy én foglak vonszolgatni egész küldetés alatt. És úgy fogjuk el az Inaya csajszit - Ladybugék bólogatnak. Ezek szerint hátráltatnám őket, ha visszaszereznénk a botom.
- Rendben - adtam be a derekam. - De semmi tapogatás - figyelmezettem.
A Cica erősen átkarolta a derekam, majd elindultunk Inaya után. Lina az Eiffel - torony tetején van, szóval mi is oda megyünk. Lábam felemelkedett a talajtól, majd kicsit zuhanni kezdtünk, mi hatása miatt kisebb sikítás hagyta el a számat. A Macska kicsit felnevetett. Érdekes, mikor egyedül megyek, így akkor sose félek. De most egy kicsit talán igen. Oda értünk a toronyhoz, s a Cica lerakott. Hajamat megigazítottam, mivel a szél miatt kissé össze visszaállt.
Katicáék is ide értek. Egymásra néztek, majd Inayára.
- Szerencse talizmán! - ordították, majd a lány kezébe egy pár balettcipő esett, míg a fiúnak egy tükör. - Na, jó ezekkel mit kezdjünk? - néztek egymásra, majd a megoldást keresték. - Megvan! - mondták, majd a fiú a tükörrel a szemébe világított. Látták, hogy kicsit veszélyes hiszen Inaya pont támadásba lendült, de mivel fény került a szemébe, elvétette és az Eiffel - tornyot találta el, ennek következménye képen egy - két vas "rúd" kezdett el potyogni felénk.
- Macskajaja! - kiabáltuk a Cicával, majd a hulló vasat szétporlasztottuk.
Ladybugék mihelyt a lány elvétette a támadását, és nem is látott olyan jól, a balettcipővel elkapták a lábát, majd lehúzták. Levették a hajtűjét, majd széttörték. A kis lepke ki is szállt belőle.
- Vége a gonoszkodásnak! Ideje hogy megtisztulj! - mondta a fiú, majd yo-yoyába belement a lepke. - Viszlát, kis pillangó! - mondta majd a kis fehér, megtisztult lepke elrepült. - Csodálatos Katicabogár! - dobták fel mindketten a szerencse talizmánjukat, majd minden olyan lett, mint volt.
- Szép munka! - pacsiztunk össze négyen.
Inaya értelmetlenül nézett körbe. Oda mentem hozzá, majd felsegítettem.
- Lehet nem a tiéd lett a szerep, de attól még játszhatsz abban a darabban - mosolyogtam a lányra mire megölelt.
Elengedett, majd oda szóltam a fiú Ladybugnak.
- Tudod Ladybug, furcsa hogy már ketten vagytok és fura lenne, ha Ladybugot mondanék, szóval Boybug leszel - jelentettem ki mire kicsit ilyen ,, Nem akarok élni" fejet vágott.
Pittyegni kezdett a gyűrűnk és a Katicák fülbevalója is. Meghajoltam előttük, majd a Cicus is ,s leléptünk. Tudtam nem lesz elég időnk, hogy haza érjünk, ezért a metróalagútba változtunk át.
Ránéztem a fiúra, majd ő is rám. Kissé szomorkás volt az arca.
- Tudod Adrien én...
- El kell, csalogatunk az Eiffel - toronyhoz - mondta a lány, mire csak bólintottam.
Volt egy tervem. Ha előbb találjuk meg Linát, mint Inaya akkor elvisszük a toronyhoz, majd valaki vigyáz Linára.
Én tudtam jól, hogy hol van. Valamennyire ismerem és tudom hova bújik, ha valami bántja, ha vagy el akar tűnni egy ideig. Gyorsan futni kezdtem az utolsó raktár ajtóig, majd benyitottam. Volt egy hatalmas függöny felakasztva egy tartóra. Épp olyan nagyságú hely van mögötte, hogy ellehet bújni. Elindultam és már hallottam, ahogy reszket a lány. Elhúztam a függönyt és tényleg itt volt. Felvettem a kis hölgyet, egy menyasszonyt, majd a kijárat felé ugráltam. Felhívtam Katicát a rudam segítségével, hogy mondják azt Inayának tudják, hol van Lina. Nem is kellett sokat ugrálnom a toronyig, hiszen körülbelül 3 km-re van.
- Maradj itt - tettem le az Eiffel torony tetejére.
Hamarosan Inaya és a Ladybugok is ide értek. A lány mihelyt meglátta Linat próbált volna közeledni felé, de megakadályoztam.
- Na, na, előbb engem kell legyőznöd - mosolyogtam rá, de ő eléggé dühös fejet vágott.
Támadtam volna a botommal, de ő megfogta. Kicsit közelebb húzott magához. Valami suttogott, de nem értettem mit. Majd kicsit erősebben eltaszított magától, aminek az lett a következménye, hogy a rudam nála maradt én pedig zuhantam. Kisebb sikoly hagyta el számat.
- Chat! - ordított a fiú Ladybug.
Csak zuhanok és zuhanok. Szememet becsuktam. Már vártam mikor érek földet, de valaki elkapott. Lassan kinyitottam és nem várt személy volt.
- Chat Noir? - néztem rá, mire Ő elmosolyodott.
- Engem ilyen könnyen nem tudsz lerázni - nevetett fel.
Most ezt mondja, de eltűnt. Rosszul érzem magam. Olyan csúnya dolgokat mondtam neki, mégis Ő itt van.
Letett Ladybugék mellett. Meg akartam neki köszönni, de nem tudtam a szemébe nézni. Szégyelltem magam. A két bogár minket nézett, és kissé értelmetlen fejeket vágtak. Macska felém nézett, majd közeledni kezdett.
- Először is vissza kell szereznünk a botodat - mondta, majd Katicákra nézett. - Vagy én foglak vonszolgatni egész küldetés alatt. És úgy fogjuk el az Inaya csajszit - Ladybugék bólogatnak. Ezek szerint hátráltatnám őket, ha visszaszereznénk a botom.
- Rendben - adtam be a derekam. - De semmi tapogatás - figyelmezettem.
A Cica erősen átkarolta a derekam, majd elindultunk Inaya után. Lina az Eiffel - torony tetején van, szóval mi is oda megyünk. Lábam felemelkedett a talajtól, majd kicsit zuhanni kezdtünk, mi hatása miatt kisebb sikítás hagyta el a számat. A Macska kicsit felnevetett. Érdekes, mikor egyedül megyek, így akkor sose félek. De most egy kicsit talán igen. Oda értünk a toronyhoz, s a Cica lerakott. Hajamat megigazítottam, mivel a szél miatt kissé össze visszaállt.
Katicáék is ide értek. Egymásra néztek, majd Inayára.
- Szerencse talizmán! - ordították, majd a lány kezébe egy pár balettcipő esett, míg a fiúnak egy tükör. - Na, jó ezekkel mit kezdjünk? - néztek egymásra, majd a megoldást keresték. - Megvan! - mondták, majd a fiú a tükörrel a szemébe világított. Látták, hogy kicsit veszélyes hiszen Inaya pont támadásba lendült, de mivel fény került a szemébe, elvétette és az Eiffel - tornyot találta el, ennek következménye képen egy - két vas "rúd" kezdett el potyogni felénk.
- Macskajaja! - kiabáltuk a Cicával, majd a hulló vasat szétporlasztottuk.
Ladybugék mihelyt a lány elvétette a támadását, és nem is látott olyan jól, a balettcipővel elkapták a lábát, majd lehúzták. Levették a hajtűjét, majd széttörték. A kis lepke ki is szállt belőle.
- Vége a gonoszkodásnak! Ideje hogy megtisztulj! - mondta a fiú, majd yo-yoyába belement a lepke. - Viszlát, kis pillangó! - mondta majd a kis fehér, megtisztult lepke elrepült. - Csodálatos Katicabogár! - dobták fel mindketten a szerencse talizmánjukat, majd minden olyan lett, mint volt.
- Szép munka! - pacsiztunk össze négyen.
Inaya értelmetlenül nézett körbe. Oda mentem hozzá, majd felsegítettem.
- Lehet nem a tiéd lett a szerep, de attól még játszhatsz abban a darabban - mosolyogtam a lányra mire megölelt.
Elengedett, majd oda szóltam a fiú Ladybugnak.
- Tudod Ladybug, furcsa hogy már ketten vagytok és fura lenne, ha Ladybugot mondanék, szóval Boybug leszel - jelentettem ki mire kicsit ilyen ,, Nem akarok élni" fejet vágott.
Pittyegni kezdett a gyűrűnk és a Katicák fülbevalója is. Meghajoltam előttük, majd a Cicus is ,s leléptünk. Tudtam nem lesz elég időnk, hogy haza érjünk, ezért a metróalagútba változtunk át.
Ránéztem a fiúra, majd ő is rám. Kissé szomorkás volt az arca.
- Tudod Adrien én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése