- Ugye ez nem a te műved? - gyanúsítottam meg a kiscicát.
- Ez kivételesen nem. Mégis kinek nézel engem? - kérdezte, mire megvontam a vállam.
Még egy darabig néztem az alvó fiút, majd ránéztem az órára és rájöttem, hogy sietnem kell. Felkaptam a cuccom, és siettem az ajtóhoz. Megvártam míg Plagg elbúj a dzsekim mögé, majd kinyitottam az ajtót, de nem mentem ki, hanem visszanéztem a nyugvón alvó fiúra.
- Hamar gyógyulj meg - jött ki a számon a rövid mondat, majd kimentem és bezártam a szobámat és a kulcsot zsebre raktam. Lementem a lépcsőn Nathaliehoz. Bólintottam jelezve, hogy mehetünk.
* Marinette szemszöge *
- Megjöttem - mentem be a cukrászdába, és öleltem meg anyát. - Rengeteg tanulni valóm van. Felmegyek a szobámba.
- Később viszek fel valamit enni - mosolygott rám, mire én csak bólintottam.
Felmentem a szobámba, majd ledobtam magamról a táskát.
- Tikki, szerinted Adrien miért nem jár iskolába? - néztem rá kicsit szomorkásan.
- Az a lány aki, tetszik neked ugye? - nevetett.
- Nem ér kinevetni. Kezdek aggódni. Az édesanyja nagyon szigorú. Mi van ha, történt vele valami? - estem kétségbe.
- Marinette ne aggódj. Az anyukája nyilván nem bántotta - próbált nyugtatni kwami barátom.
- Friss levegőre van szükségem - mondtam, majd felmásztam a tetőre, ahol nem várt látvány fogadt - Ladybug? - néztem magam elé. - Tikki ez mi? Miért van itt még egy én? - értetlenkedtem.
- Nem tudom Marinette. De ő, te.
- Imposztor? - néztem rá.
- Nem. Érzem, hogy ő is Ladybug, csak nem az itteni. Hisz az te vagy. Minden esetre vigyük le a szobádba, és vigyázni kéne rá míg fel nem ébred. Utána kifaggassuk - mondta, majd bólintottam és levittem a szobámba. Lefektettem az ágyra és vizsgálni kezdtem. Nagyon hasonlított rám, csak annyi volt az eltérés, hogy ő lány.
- Marinette, meghoztam az ennivalót - nyitott fel anya. Gyorsan ráhúztam a lány Ladybugra a takarót és oda mentem anyuhoz.
- Kopogj legközelebb oké? - mosolyogtam rá halványan, mire csak bólintott.
Megcsörrent a telefonom. Alya volt az. A házit kérte el, mert az utolsó óráról haza kérezkedett, rosszul lett. Megadtam neki a házi feladatokat, majd letettem, majd megint a lányt kezdtem el vizsgálni.
* Adrien szemszöge *
Valamiért nagyon untam most a balettórát. Minél előbb haza akartam menni. Lehetőleg még a takarítok, vagy ami rosszabb anya előtt. De fél tizenkettő előtt úgyse szabadulok.
- Rendben, akkor a következő darabban a főszerep.. - tartott egy kisebb hatást szünetet az oktatóm, mire Inaya önbizalommal teli fejet vágott. - Linaé lesz.
Mire kimondta a tanár, hogy kié lesz a szerep Inaya feje sárgult az irigységtől.
- Ez nem lehet! Nekem kellet volna megkapnom a szerepet! - ordított, majd kiviharzott. - Majd én megmutatom nektek.
Mivel egy darabra próbáltak nekem sok dolgom nem volt ott, ugyan is én még csak tanulom a balettot, még nem léphetek fel. Szóval haza mentünk.
Épp, hogy beértem a házba már szaladt is fel a szobámba, kinyitottam az ajtót, és csodálkozva néztem körbe. Az egész szoba fel volt forgatva. A cica pedig nem volt a helyén.
- Ki vagy te, és miért vagy a házamba? - jött fentről a kérdés. Persze a cica volt az.
- Sajnálattal közlöm, de ez nem a te házad Cicus - néztem fel rá, mire lejött.
- Ezt hogy érted? - nézett rám, majd leült az ágyra.
- Ez az én házam - mosolyogtam rá, mire ő értelmetlenül nézett rám. - Üdv, Adrien Agreste vagyok!
Nagyon jó lett! :D
VálaszTörlés