Megmozdult. Nem is értem miért lepődtem meg ennyire. Hiszed, csak alszik. Legalább is azt remélem. Tikki is alaposan nézegette a lányt. Egyszer-kétszer megállt és nézte egy bizonyos ponton. De néha - néha rám is nézett. Gondolom összehasonlított a leányzóval. Lassan elkezdtem rágcsálni az ennivalómat, ami éppen két croissant volt. Miközben eszegettem, eszembe jutott, hogy a házit is meg kéne, csinálom. Leültem a gurulós székkel, majd az asztalomhoz gurultam. Kinyitottam a könyveim, füzeteim az adott oldalon, majd elkezdtem csinálni a házit. Épp hogy elkezdtem, Tikki oda repült mellém, és bökdösni kezdett. Ránéztem, majd az alvó lányra mutatott, aki nagyon mocorgott. Oda mentem az ágyhoz, és vizsgáltam. Nem tudtam, hogy lefogjam vagy ne. Lehet csak, rémálma van?
- Marinette, fogd le! - utasított Tikki, mire bólintottam, majd megtettem, amit kért. Kezeimmel a karjait fogtam. Hirtelen abba hagyta, majd kinyílt a szeme. Lassan nézett rám, majd egy kisebb ijedség után orrba vágott. Mire feljajjodtam.
- Ez mire volt jó? - fogtam meg az orrom. - Szerintem vérzik - mondtam, majd elmentem egy zsebkendőért.
Egy darabig még értetlenül nézett engem. Jól felmért szemeivel, majd megakadt a szeme Tikkin és magára nézett. Miután látta, hogy jelmezbe van ismét hülye fejet vágott.
- Pff - nevettem el magam. - Sajnálom, de eddig bírtam. Nagyon hülye fejeket vágsz - mentem közelebb hozzá. Körülbelül 1 fejjel voltam magasabb.
Tikki ijedten repült mellém, és kicsit feltűnően gondolkodott.
- Marinette mikor találtuk meg Katicát? - nézett rám várakozó szemekkel.
- Azt hiszem több mint egy óra. Miért? - kérdeztem, mire kissé megrémült.
- Ladybug vissza kell változnod normális lánnyá. Ha ezt nem teszed meg 5 órán belül, kárt tehetsz magadba és a kwamidba is - emelte fel kicsit a hangját, majd elrepült a vállamhoz, s leült rá.
A lány kék szemeit rám szegezte. Bólintottam egyet, jelezve hogy nyugodtan csinálhatja, megtartom a titkát. Kimondta a mondatott, amit kell, s kis kwaimja a tenyerébe repült. Egy teljesen átlagos lány kinézete van, és hát be kell hogy valljam tényleg hasonlított rám. Csak hát a neme más.
Telefoncsörgésre lettünk figyelmesek. Persze az enyém volt, és természetesen Alya volt. Ránéztem a leányzóra, majd megvonta a vállát, s felvettem.
- Marinette, sose találod ki ment be egy fiú üzletbe! - mondta titokzatosan, de egybe izgatottan.
- Na, kicsoda? - kérdeztem kevésbé kíváncsian.
- Hát Adrien! - ordított a telefonba.
- Mi?! - mondtuk egyszerre a lánnyal.
- Marinette, van ott valaki? Csak nem találtál másik szerelmet? - nevetett.
- Buta dehogyis. Ő csak az unokatesóm - találtam ki egy random hazugságot, miközben a tarkómat vakargattam. - És melyik boltba ment? - csillant fel a szemem.
- Tudod, van tőletek nem messze az a park? Na, ha ott kimész a közkertből a harmadik fiúüzlet. Én, majd itt megvárlak. Tíz perc múlva legyél itt. Szia! - mondtam, majd letette.
- Ömh, te szeretnél jönni? - néztem a lányra, aki halványan bólogatott. - Nos, akkor kicsit át kellene változtatni a külsőd - fogtam meg az ollót és csattoktani kezdtem.
Szerencsére ketten hamar végeztünk. Ránéztem az órára, és 3 percem van. Gyorsan összepakoltam, illetve összedobáltam. Gyorsan lementünk a konyhába. Senki nem volt ott. Ja, igen anyáék ma vitték el a tortákat. Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn, majd a cukrászdán keresztül kifutottunk a parkig, odáig meg se álltunk.
- Bo-ocsi - lihegtem.- Akadt egy-két dolgom.
- Rendben, nem késtél - veregette meg a vállam. - És ő ki? - mutatott a sokkban álló lányra.
- Ö az unokatesóm - húztam magam mellé. - Alya ö itt...Lola, Lola ő itt a legjobb barátom Alya - mutogattam közöttük. Kezet fogtak, és csak utána vettem észre, hogy Adrien kijött a boltból. De nem egyedül, hanem egy fiúval. Alya miért nem szólt nekem erről?
- Oh ott van Adrien. Kövessük - húzott magával. - Azt a fiút még nem láttam a városba. Nem akarlak kiábrándítani, de lehet, hogy Adrien már foglalt.
Kicsit szomorkásan néztem rá, majd feje mellett átpillantva láttam, hogy Adrienék bemennek egy fodrászüzletbe. Már nagyon érdekelt miért vásárolgatnak ketten.
- Öö, Marinette, fel tudnád kötni a hajam egy kontyba? - kért meg a leányzó, majd szétszedte a haját.
Odaléptem hozzá, majd megcsináltam. Alyara néztem, s fejemmel egy pad felé mutogattam. Leültünk a padkára, s Adrient kezdtem el vizsgálni mikor jönnek ki. Sok idő nem is telt el, s már a park bejáratánál voltak. Amint észrevett engem, megállt.
- Szia Marinette - mosolygott rám.
- Sz-Szi-Szia - mosolyogtam rá én is. - Ő kicsoda? - kérdeztem kicsit flegmásabban, majd a fiúra mutattam.
- Ő? Ööö, egy rokonom - vakargatta a tarkóját. - Egy darabig nálunk fog élni.
- Szóval csak a rokonod - néztem félre zavaromba.
- Érdekes, mindenkinek most jött ide a rokona? - éretlenkedett Alya, mire én is és Adrien is kissé ijedten néztünk.
Tikki ijedten repült mellém, és kicsit feltűnően gondolkodott.
- Marinette mikor találtuk meg Katicát? - nézett rám várakozó szemekkel.
- Azt hiszem több mint egy óra. Miért? - kérdeztem, mire kissé megrémült.
- Ladybug vissza kell változnod normális lánnyá. Ha ezt nem teszed meg 5 órán belül, kárt tehetsz magadba és a kwamidba is - emelte fel kicsit a hangját, majd elrepült a vállamhoz, s leült rá.
A lány kék szemeit rám szegezte. Bólintottam egyet, jelezve hogy nyugodtan csinálhatja, megtartom a titkát. Kimondta a mondatott, amit kell, s kis kwaimja a tenyerébe repült. Egy teljesen átlagos lány kinézete van, és hát be kell hogy valljam tényleg hasonlított rám. Csak hát a neme más.
Telefoncsörgésre lettünk figyelmesek. Persze az enyém volt, és természetesen Alya volt. Ránéztem a leányzóra, majd megvonta a vállát, s felvettem.
- Marinette, sose találod ki ment be egy fiú üzletbe! - mondta titokzatosan, de egybe izgatottan.
- Na, kicsoda? - kérdeztem kevésbé kíváncsian.
- Hát Adrien! - ordított a telefonba.
- Mi?! - mondtuk egyszerre a lánnyal.
- Marinette, van ott valaki? Csak nem találtál másik szerelmet? - nevetett.
- Buta dehogyis. Ő csak az unokatesóm - találtam ki egy random hazugságot, miközben a tarkómat vakargattam. - És melyik boltba ment? - csillant fel a szemem.
- Tudod, van tőletek nem messze az a park? Na, ha ott kimész a közkertből a harmadik fiúüzlet. Én, majd itt megvárlak. Tíz perc múlva legyél itt. Szia! - mondtam, majd letette.
- Ömh, te szeretnél jönni? - néztem a lányra, aki halványan bólogatott. - Nos, akkor kicsit át kellene változtatni a külsőd - fogtam meg az ollót és csattoktani kezdtem.
Szerencsére ketten hamar végeztünk. Ránéztem az órára, és 3 percem van. Gyorsan összepakoltam, illetve összedobáltam. Gyorsan lementünk a konyhába. Senki nem volt ott. Ja, igen anyáék ma vitték el a tortákat. Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn, majd a cukrászdán keresztül kifutottunk a parkig, odáig meg se álltunk.
- Bo-ocsi - lihegtem.- Akadt egy-két dolgom.
- Rendben, nem késtél - veregette meg a vállam. - És ő ki? - mutatott a sokkban álló lányra.
- Ö az unokatesóm - húztam magam mellé. - Alya ö itt...Lola, Lola ő itt a legjobb barátom Alya - mutogattam közöttük. Kezet fogtak, és csak utána vettem észre, hogy Adrien kijött a boltból. De nem egyedül, hanem egy fiúval. Alya miért nem szólt nekem erről?
- Oh ott van Adrien. Kövessük - húzott magával. - Azt a fiút még nem láttam a városba. Nem akarlak kiábrándítani, de lehet, hogy Adrien már foglalt.
Kicsit szomorkásan néztem rá, majd feje mellett átpillantva láttam, hogy Adrienék bemennek egy fodrászüzletbe. Már nagyon érdekelt miért vásárolgatnak ketten.
- Öö, Marinette, fel tudnád kötni a hajam egy kontyba? - kért meg a leányzó, majd szétszedte a haját.
Odaléptem hozzá, majd megcsináltam. Alyara néztem, s fejemmel egy pad felé mutogattam. Leültünk a padkára, s Adrient kezdtem el vizsgálni mikor jönnek ki. Sok idő nem is telt el, s már a park bejáratánál voltak. Amint észrevett engem, megállt.
- Szia Marinette - mosolygott rám.
- Sz-Szi-Szia - mosolyogtam rá én is. - Ő kicsoda? - kérdeztem kicsit flegmásabban, majd a fiúra mutattam.
- Ő? Ööö, egy rokonom - vakargatta a tarkóját. - Egy darabig nálunk fog élni.
- Szóval csak a rokonod - néztem félre zavaromba.
- Érdekes, mindenkinek most jött ide a rokona? - éretlenkedett Alya, mire én is és Adrien is kissé ijedten néztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése