- Kedves Adrien, sajnálom, hogy
ilyen lehatározásra jutottam, de tudom, hogy nem maradhatok nálad. Anyukád így
is eléggé ideges volt, még ha két napot ott maradok, mennyire lenne. Apámból
kiindulva tudom. Anyukádnak mond meg, nem kell aggódnia. Nem volt köztünk
semmi, és már boldogulok egy magam. Legközelebb, majd akkor találkozunk, ha
harcolunk – állt a levélbe, amit idegesen összegyűrtem. Az az idióta. Mégis
hogyan oldhatná meg? Se pénze, és nincs is hol laknia, sőt még ennie sincs mit.
Anyámmal pedig megbeszéltem volna az egész ügyet. Jó persze azt nem mondhatom
el neki, hogy Ő egy másik Én, csak éppen egy másik univerzumból. Nem, nem ezt
még véletlenül se.
Oda sétáltam az ablakhoz, majd
elhúztam a függönyt. Esik a hó. Pedig még csak december eleje van. Meg kell
keresnem azt az idióta macskát. Berohantam a szobámba, ahol Plagg nézett
értelmetlen fejjel, miközben a sajtját ette. Megkerestem a téli ruháimat, majd
fel is vettem. Hihetetlen, hogy reggel és délután meg lehetett halni, olyan
meleg van, de most esik a hó.
- Adrien, mégis hova mész? – repült mellém a
kiskwami, majd vizsgálni kezdett a szemeivel.
- Macska elszökött. És csak egy levelet
hagyott maga után. Meg kell őt keresnem – cipzáraztam be csizmámat, majd felvettem
fehér kabátom, és lesiettem az emeletről. Ajtót kinyitottam, Plagg elbújt a
kabátom mögé, majd elindultam. Ahogy kiértem mindenhol fehérség volt. Becsuktam
az ajtót, majd a kaput is kinyitottam és a cicát kezdtem el keresni. Ebben az
volt az egyetlen gond hogy fogalmam sincs merre. Először az Eiffel – toronyra gondoltam,
hogy lehet arra lesz, de nem volt ott. A házam fele lévő parkokat is végig
néztem. Nem találtam, és egyre hidegebb volt. Egy percre megálltam, hogy kifújjam
magam. Hevesen kapkodtam a levegőért. Kicsit szúrt az oldalam, de engem ez
érdekelt a legkevésbé. Futottam, ahogy tudtam a következő kiszemelt helyre. A
futás és a hó együtt nem jó. Tapasztaltam, ugyanis elestem, ami következménye
képen kiment a bokám. Hosszas jajjógás után Plagg jött elő a kabátom alól.
- Jól vagy Adrien? – repült elém, majd a
lábamra nézett. Egy két könnycsepp csordult ki szememből, mire még aggódóbban
nézett rám. – Adrien, ennyire fáj?
- Nem egyáltalán nem fáj. – törlöm le
könnyeimet, majd felnézek az égre. Néhány hópehely pont az arcomra esett,
amitől kirázott a hideg.
- Akkor miért sírsz?
- A miatt a hülye macska miatt. Kinek jut
eszébe éjjel elmenni, mikor szakad a hó. És én miért vagyok ennyire idióta,
hogy utána megyek megkeresni? – emelem fel kicsit a hangom, majd egy két
könnycsepp megint lecseppen államról. Felállok, majd kicsit bicegve, de
elindulok a park kijárata felé. Körülbelül ez volt a hatodik park, amit
megnéztem. De itt sincs. Szomorúan kullogok kifelé, majd hallom, azt a tipikus hó
taposott hangot.
- Mégis ki a hülye? – nézett rám fekete ruhát
öltő szemtelen macska. Fájos lábam ellenére, futtok felé, majd egyesen a karjai
köre veszem a fiút. Nem értem magam, hisz ő én, de én nagyon aggódtam miatta.
- Te! Mégis ki más? – kezdtem el sírni, mire
hallottam a meglepőt hang kiadását. Macska elkezdte simogatni a hajamat, majd a
hátamat. Kicsit megnyugodtam tőle. – Többet ilyet ne csinálj te idióta –
ütöttem meg kicsit a mellkasát, mire felnyögött egyet, majd nevetni kezdett. De
a röhögést hamar abba hagyta, s fülét és száját lebiggyesztette. Kérdően néztem
rá, majd szemével kitért enyém elől.
- Nem mehetek veled vissza. Sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése